Me, the mom

🇭🇺 Görgess le, ha magyarul olvasnád a bejegyzést 😊

Daycare – Momcare

Today was hard and actually this whole week was hard, as you may have read on my Instagram I had a small emotional breakdown over our daycare start, and this was not even the first day but we actually started 8 days ago… 🙄 – correction: me, the emotional mom-

Yes, maybe it’s not my son who should go to daycare, maybe it’s me who should get momcare, someone to hold my hand and say I got you, while I’m breaking down in tears in the bakery over handing my son in – or well, at least a free coffee if they absolutely don’t want to hold my hand – but joke aside, I’m sitting here, him sleeping in my lap thinking today was maybe not that bad, at the end he really was alive when I picked him up and had no seeable injuries, but still I am not comfortable and I don’t know when this feeling will get better if it ever will. Cannot stop wondering if he feels abandoned by me  because I swear that he was upset with me after I picked him up. Is this possible?

I wish maternity was longer, and I got a comment on Instagram about this but I’m afraid I have exhausted all of my possibilities to be able to take care of him at home. I’m pretty much cornered by the system.

Maybe this is weird for me because I come from a country where it is natural to stay home with the kids for 2-3 years – I know, crazy 😯 – and I cannot image how and why someone else should care for my kid this early if I am home anyway. But let me just clear it up, I know there are moms who are happy to go back to work and get their pre-kids life back on track a little bit – which I think is awesome, and I’m a bit jealous of you all – share your experience, how do you do it?

I’m fighting with myself here, and I would never have thought, that after spending 9 years in Denmark it is going to be right now, that I get a culture shock because of the way we raise children. – correction: me, the shocked mom – so I’m from Hungary, the father of my son is Icelandic we talk English with each other and we live in Denmark using one parent one language (opol) method and expecting our son to be able to talk 4 languages when he is ready, we travel a lot, we try to experience as much as possible – talk about culture shock, welcome to my life ☺️ tag along with us on this journey and stay tuned for more stories on this and many other issues from my everydays.

If you have thoughts or advice on this topic please feel free to share in the comment section below 🙏💕

🇭🇺

A mai nap nehéz volt, és igazából az egész hét nehéz volt, már lehet, hogy az Instagramon láttad a mai napi érzelmi kirohanásom a bölcsi kezdéssel kapcsolatban, pedig ez nem is az első nap volt…. Hanem a 8.ik 🙄 – én, az érzelmes mami –

Talán nem is a gyerekem az, aki bölcsire szorul, hanem nekem lenne szükségem valami anya terápiára, valakire, aki fogja a kezem és azt mondja rendben vagy, amikor megtörten, sírva kérem ki a reggeli kávém a pékségben. – vagy legalább egy ingyen kávé ha abszolút nem akarja fogni a kezem – viccet félre téve, most itt ülök és nézem ahogy alszik a kezemben, és azt gondolom,  hogy a mai nap nem is volt annyira szörnyű, elvégre életben van és külső sérülés nyomai sem látszódnak rajta, de hiába, nem vagyok elégedett, és nem tudom ez az érzés változni fog-e.

Folyamatosan azon gondolkodom hogy amikor otthagyom, vajon úgy érzi-e, hogy cserben hagyom, mert esküszöm mérges volt amikor mentem érte. Komolyan, lehet, hogy így érzi vagy ezt már csak én vezettem le?

Azt kívánom bárcsak hosszabb lenne a gyes és tovább maradhatnék vele, hisz még csak 10 hónapos. De azt hiszem az összes lehetőségem kimerítettem és nagyon behatárol az itteni rendszer.

Talán ez nekem azért furcsa, mert otthon tovább tart a gyes. De mégsem értem, hogy ha én is tudnék vigyázni a gyerekemre, akkor miért adnám más kezébe ezt a dolgot. Tudom, hogy van olyan aki boldogan megy vissza dolgozni és készen áll, hogy egy kicsit visszarázódjon a mindennapi életbe. – minden tiszteletem a tiétek, még egy kicsit irigykedem is – oszd meg kérlek, hogyan csinálod!

Tényleg küzdök magammal és nem gondoltam volna, hogy 9 év Dániában tartózkodás után pont most kapok kulturális sokkot attól, hogy hogyan neveljük a gyerekeinket. – én, a lesokkolt anya – Szóval magyar vagyok, a párom izlandi, egymással angolul beszélünk és Dániában élünk. Az egy szülő egy nyelv (opol) módszert használva reméljük, hogy a fiunk 4 nyelven fog beszélni, amikor egyszer megszólal. Sokat utazunk és próbálunk minél több élménnyel gazdagodni – említettem a kulturális sokkot? 😁 Welcome to my life – tarts velem ha kíváncsi vagy erre a témára és a mindennapi életünk akadályaira! A kulturális sokkom részleteit pedig a következő bejegyzésekben folytatom ☺️

Ha gondolatod, tapasztalatod van a témában, vagy egyszerűen beszélgetnél, ezt alól a hozzászólásokban megteheted 🙏💕

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s